Hans-Ulrich Rudel
"A páncélosok réme"

(1916- 1982 )

Hans-Ulrich Rudel 1916-ban született Sziléziában, szülei magas beosztású közhivatalnokok voltak. A tanulói évek nagyon kevés sikert hoztak a fiatal Rudel számára. Kemény küzdőszelleme és rendíthetetlen akarata leginkább a sport területén mutatkozott meg, amelyben szép eredményeket ért el. Iskolái befejezése után 1936-ban belépett a Luftwaffe kötelékébe. Először Ju-87 zuhanóbombázóra kért kiképzést, de kérelmét elutasították, és távolfelderítőnek képezték ki. A Lengyelország elleni hadművelet során még távolfelderítő feladatkörben hajtott végre bevetéseket. Harctéri teljesítményéért oktober 11-en másodosztályú vaskereszttel tüntették ki. Ekkor végre megkezdhette a zuhanóbombázó kiképzést, amelyet 1940 májusában előléptetéssel fejezett be. Rudel első éles bevetését, amelyet már Ju-87 Stukával repült, a Szovjetunió elleni Barbarossa-hadművelet során harcolta végig 1941 júniusában.

ragaszkodott a frontszolgálathoz. A pilóta hihetetlen hozzáértését híven példázta, hogy egy hazánkban rendezett katonai bemutatón, amely elsősorban propagandacélokat szolgált, a féri egyetlen lövéssel megsemmisített egy zsákmányolt T34-es páncélost. 1944. március 29-én bátorságáért ismételten kitűntették, méghozzá a direkt számára készített briliánsokkal, kardokkal és tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszt arany fokozatával. Rudel folytatta a harcot és további győzelmeket szerzett, ám 1945 februárjában súlyosan megsebesült, mikor egy légvédelmi löveg eltalálta a gépét. A kényszerleszállást követően tábori korházba szállították, ahol az orvosok amputálták egyik lábát. Rudel azonban nem adta fel a küzdelmet és miután egy berlini korházban felépült súlyos sérüléseiből, megtanult műlábbal járni és visszatért egységéhez. A legendás tiszt felettesei nem akarták bevetésre engedni, és az Immelman névvel jelzett 2. Schlachtgeschwader század parancsnokságát bízták rá, amely az egyik legeredményesebb tankvadászokat repülő német egység volt. Hans Rudel utoljára május 8-án emelkedett el a földtől szeretett Stukájával, mikor is átmenekítette életben maradt embereit a szovjetek által ellenőrzött területek felett és megadta magát az amerikaiaknak.

A hadtörténelem legeredményesebb csatapilótája összesen 1000 katonai járművet, 150 tüzérségi egységet, 519 ellenséges harckocsit, 70 partraszálló járművet és 11 vadászgépet lőtt ki, de az ő nevéhez fűződik, a Marat csatahajó, illetve két másik haditengerészeti csatahajó elsüllyesztése is. Rudel egymagában olyan súlyos károkat okozott a Vörös hadsereg számára, hogy Sztálin példátlanul nagy összegű 100. 000 rubeles vérdíjat tűzött ki a fejére - a pilóta mégis túlélte a világháborút. Hans-Ulrich Rudel 1982-ben hunyt el Németországban. Földi maradványait Dornhausen temetőjében helyezték végső nyugalomra. "Csak azok az elveszett emberek, akik feladják saját maguk." - mondta egykoron a pilóta, ki soha nem adta fel nézeteit: haláláig Adolf Hitler feltétlen híve maradt.

Hans Rudel repülőgépe a Ju-87 G Stuka

szeret Ju-87 már nem számított korszerű repülőgépnek: lassú volt és sebezhető, a frissen felszeret 37 milliméteres gépágyúk, azonban elképesztő rombolóerővel szerelték fel a repülőgépet. Olyan tapasztalt pilóták kezében, mint Rudel is volt, a Ju-87 G tankvadász hamarosan a szovjet páncélosok rémévé vált.

Készítette: ^Herceg
Kurt Rider könyve alapján